4. fejezet: Haza kéne menned.

Egész este unatkoztam.. Miutàn Justin kiviharzott a szobàmbol megirtam a matekleckét, hogy a tanàr még se boruljon ki, és utàna csak néztem magam elé.. Nem tudtam mit csinàljak. Csak az tudott jàrni a fejembe, hogy mekkora egy seggfej az a gyerek. Nem értem miért olvadozik tole mindenki. Jo oké 3 nappal ezelott én is helyesnek tartottam.
10 perc gondolkodàs utàn arra jutottam, hogy inkàbb neki àllok rajzolgatni, hàt ha kijon egy egész elfogadhato valami. Megkerestem a tolltartomat, elovettem egy szép fehér lapot, és neki is àlltam a "mestermuvemnek". Imàdom az emberek hàtulrol rajzolni. Csinàltam egy egy arànylag elfogathato kort, amire a làny hajàt keztem rajzolni. Egymàs utàn huztam a vonalakat, amibol végul egy gyonyoru hajkorona szuletett. Kivettem a tolltartombol a kello szineseket, és kiszineztem, hogy még élethubbnek tunjon az egész. Mikor kész lettem leronhatnam a konyhàba a rajzlappal a kezembe, majd megmutattam anyukàmnak. Imàdtam azt hallani, ahogy anyu dicsérget, mikor valamit készitek.
-Ez csodàlatos lett kislànyom. Nagyon buszke vagyok ràd.-mondta mikozbe a rajzomat csodàlta.
-Koszonom.-vettem elo az 1000 wattos mosolyomat.
Ismét felrohantam az emeletre, de most a furdo felé vettem az irànyt, hogy elkészitsem magam a lefekvésre. Levettem az iskolai ruhàmat, és a puha\kényelmes pizsimbe bujtam. Olyan arayos az a ruhadarab. Van rajta egy ilyen cuki cica, éés ahw. Imàdom a cicàkat. Ha rajtam mulna lenne vagy 100 macskànk, de anya nem engedi. De azért van egy akit Garfield-nak hivnak. Tok dagi szegény, és egész nap alszik, szoval a név tokeltesen illik rà. Visszatérve: Osszefontam a hajam, megmostam a fogam, és lemostam a sminkem. Mikor màr késznek nyilvànithattam magam az alvàshoz, elsétàltam a szobàmba, lekapcsoltam a villanyt, és szépen bebujtam az àgyikomba.

Màsnap iskolàba benet, mint mindig bekopogtam Bellàékhoz, és egyutt indultunk el ujra.
-London.. mondani szeretnék valamit.-kezdte mondandojàt a baràtnom.
-Hallgatlak.-vàlaszoltam mosolyogva, hogy kicsit elnyomjam a komolysàgot.
-Tegnap est-e.. le-lefekudtem Austin-nal..
-Tessék?!
-Ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy osszejottunk.. és ja.-folytatta Bell.
-Oulok nektek. Mondjuk szerintem mindenki tudta, hogy ez  lesz a vége. Egyfolytàba egyutt voltatok, olelgettétek egymàst. De szerintem a szexet tartogathattàtok volna kicsit késobre.. nagyon korai volt ez még.
-Tudom. Lehet nem volt helyes, de nagyon élveztem.

Hàt igen.. a kinos pillanat amikor a baràtnod elobb veszti ek a szuzességét, mint te.. De mindegy is. Nagyon orulok, hogy Bella megtalàlta a magàhoz valo pasit. Bàr kicsit zavar, hogy a legjobb baràtom az de nem baj. Beérve a suliba az volt az elso dolgom, hogy odarohanjak Austin-hoz.
-Na milyen a baràtnos élet?-kérdeztem fulig éro vigyorral.
-Hàt eddig egész jo. De mondjuk még csak 9 oràm volt tapasztalni, és abbol 8 àtaludtam.

A suliban nem tortént semmi érdekes. Ahogy Justin megjosolta, nem is talàlkoztunk. Codyval sem talàlkoztam sajnos. Gondolatmenetembol az zokentett ki, hogy nekem jott valaki, vagy ha jobban tetszik neki mentem valakinek.
-Oh ne haragudj, nem akartam.-nézett ràm Cody, még mindig gyonyoru kék szemekkel.
Emlegetett szamàr..
-Semmi gond. Sajnàlom, hogy végul nem tudtuk egyutt megcsinàlni a matek leckét.-mondtam szomorkodva.
-Igen, èn is nagyon sajnálom.
Az ezt követő 3 órát vele töltöttem. Imádom benne, hogy bármi törtènjék mindig mosolyog. Végig hallgat ha kell, és tudja, hogy nekem is elmondhat bármit. Hazakísért majd az ajtóban állva elhatároztam, hogy beengedem a házba. Nekem az ilyen "minden pasit felengedek magamhoz" dolog még új.
-Kérsz valamit inni, esetleg enni?-kérdeztem legújabb barátomat.
-Egy pohár vizet elfogadok.
Elővettem egy poharat a szekrényből, majd öntöttem bele vizet. Odanyújtottam neki a poharat majd Ő egy "köszönömmel" viszonozta a gesztust. Pár perccel később felmentünk a szobámba, lehuppantunk az ágyra, majd nagy beszélgetésbe kezdtunk.
Hamar eltelt az idő, de ezt egyikönk sem vette észre.
-Cody.. későre jár.. nem kéne hazamenned?-kérdeztem.
-De kéne...-válaszolt......... majd megcsókolt.




Sziasztooook! Mindennél jobban sajnálom, hogy ennyit késett a rész. Azt is sajnálom, hogy Justin nem kapott több szerepet ebben a részben.. és azt is sajnálom, hogy a rész félig ékezettel- félig ékezet nélkül van..
Mielött megkérdőjeleznétek a blog Justin-os, csak kell egy kis elősztori, hogy majd szépen kialaluljon az egész.
Nagyon szeretném megköszönni a 4 feliratkozót és a majdnem 1700 oldal megtekintèst.
Mivel 3 nap múlva karácsony ezért én is készültem nektek ajándékkal. De mindet a maga idejében. <3
Puszi.
~N

3. fejezet: Matematika lecke.

Nagyon zavarba jöttem. Először segít felvenni a könyveimet, majd leül mellém és ismét úgy néz rám, hogy elolvadok és ezt Ő is tudja..
-Szia London.-köszönt mosolyogva.
-Szi-szia Cody.-köszöntem vissza egy látszólag nagyon erőltetett mosollyal.
-Figyelem diákok! Tracspartit abbahagyni, és nézzetek rám! Mivel azt vettem észre, hogy egyedül tehetetlenek vagytok az órámon ezert ezentúl párban fogtok dolgozni. A házifeladatokat is együtt kell majd megoldanotok. Ez így lesz minden órán az év végéig. A párokat óra végére kérem.
Amint meghallottam a "párban dolgozni" szópárt elgondolkodtam: Bella valószínüleg Austin párja, ami azt jelenti, hogy Ők ketten kilőve..
-Leszünk párok?-tette fel a kérdést Cody, amivel teljesen kizökkentett a gondolatmenetemből.
-Oké.-válaszoltam a legkiszámíthatóbb válasszal.

Óra végére már nagyjából megismertem. Mármint ilyen alapdolgok.Kimenteünk a tanárnőhöz bejelentkezni (hogy együtt szeretnénk dolgozni). Az öreg banya felírt minket a kis lapjára a többiekhez.
-Mielött még kicsengetnek.. Ma is kettesével kell megcsinálmotok a leckét. Engem nem érdekel, hogy hol és mikor csináljátok meg, csak meglegyen.

Kiérve a teremből Cody és Én külön úton indultunk el. Odafutottam Bellahoz es kotelességemnek éreztem, hogy megkerdezzem tole kit vàlasztott pàrnak, meg ha tudtam is a vàlaszt.
-Naa, ki a pàrod?
-Austin, ki màs?-valaszolt nevetve.-Neked?
-Cody..
-Es az baj?
-Nem. Csak ugy érzem készul valamire, es nem hiszem, hogy jo dolog sulne ki az egészbol.
-Ertem.
A beszélgetés sorunk utan egy olyasfajta csend àllt be kozénk. Nem kinos csend, inkàbb... Na jo de kinos csend.. Szerencsemre Austin se volt messze és amint meglàtta, hogy ott vagyunk, azonnal oda jott hozzànk.
-London, kit kaptàl pàrnak?-kérdezte a csendet megtoro fiu.
-Cody-t.
-Miota vagy joba vele?
-Ma ota.. mindig ott van ahol én. De azért aranyos.-vàlaszoltam Austin-nak.
Sajnos mind a hàrman meghallottuk a halàl csengojét... Becsengettek. Sietve mentem a megfelelo osztaly fele, mikor megszolalt a telefonom, hogy SMS-t kaptam.:
"Szia megint. Csak meg akartam kérdezni, hogy hol, és mikor talàlkozunk a matek lecke megiràsàhoz?:) Puszi: Cody"

"Szia Cody. Honnan tudod a szàmom? Amugy gyere àt hozzàm, 5-re, de csak ha neked is jo.:)"

De most komolyan.. honnan tudja a szàmom? De, hogy én meg nem adtam neki, az is biztos.

~Iskola utàn 5 ora felé~

Vettem elo nassolni valot, es 2 doboz Coca-Cola-t, hogy majd tanulàs kozbe ne haljunk éhen, se szomjan. Mikor letettem az emlitett tàrgyakat az asztalra, meghallottam a csengot.

-Kislànyom, vàrunk valakit?-kérdezte anya meglepodotten.

-Csak àt jon az egyik osztalytàrsam, mert a matek tanàr megkérte, hogy pàrban dolgozzunk. Cody-nak hivjàk.-vàlaszoltam anya kérdésére.

Mikor kinyitottam az ajtot, annyira megijedtem, hogy nyeln-kopni nem tudtam.

-Szia. Anne tanàrno megkérte, hogy én jojjek neked segiteni matekbol. Cody miatt ne aggodj, O az én pàromat kapta.

-Ha tudtam volna, hogy Te jossz nem a sajàt otthonomat vàlasztom a tanulàsra.. Gyere be.

Justin bejott az ajton, majd vàrta mig megmondom neki hova menjunk, mert szerintem O sem a bejàrati ajto elott szeretett volna tanulni.

-Szia Cody, orulok, hogy megismerhetlek, én London anyukàja vagyok.-nyujtott kezet anyukàm.

-Anya, O Justin. Cody nem fog jonni, mert felcserélték a pàrokat.

-Csokolom Mrs. Hensen. En is orvendek.-probàlta Justin mutatni a legudvariasabb oldalàt.

-Na gyere, menjunk a szobàmba.-mondtam a tanulotàrsamnak.

Felvezettem a hàloszobàmba, majd helyet foglaltunk. Elovettem a matematika leckéhez szugséges dolgokat, majd vàrtam, hogy O is elovegye a felszerelését, de valamin megakadt a szemem. Nem hozott magàval tàskàt.

-Hol a matek cuccod?-kérdeztem kivàncsian.

-Tényleg komolyan gondoltad a leckeiràst? Csinlàjunk inkàbb màst..-vàlaszolt Jus egy kanos mosollyal.

Elkezdte csokolgatni a nyakamat, amibe eloszor beleremegtem, de pàr màsodperccel késobb észhez kaptam. Ugy pofànvàgtam, hogy szerintem a kezem nyoma még holnap is làtszodni fog az arcàn.

-Normàlis vagy baszd meg?-kezdte mondandojàt Justin, és az egyik kezét a fàjos részre tapasztotta.

-Mit képzelsz magadrol? En azért engedtelek fel a szobàmba, hogy tanuljunk, és nem azért, hogy megdugj..-kaptam fel a vizet én is.

-Na én elmentem... szemem elé ne kerulj Te ribanc!-felàllt, mad kiviharzott a szobàmbol..

 Most miért vagyok ribanc? Nem az lett voltna a ribanc aki hagyta volna magàt? Hallottam anya lépteit a lépcson, és a hangokbol itélve nagyon siett.

-London, ez mi volt?-kérdezte kétségbeesetten anya.

-Nem érdekes....

Sziasztok!:) Ez lenne a 3. fejezet.. Nem nagyon vagyok megelégedve ezzel a résszel, és tudom, hogy rovid lett, de remélem nektek azért tetszik. Tovàbbà szeretném megkoszonni a +800 oldal megtekintést, nagyon jol esik!:) A kovetkezo részt igérem hamarabb hozom.

Puszi nektek <3

~N