6. fejezet: Tetszik neked, nem igaz?

Nagyon megijedtem. A hang ismerős volt, de nem tudtam azonosítani senkiével. Mély, rekedt, még is olyan tökéletes. Az illető megfogta a karomat, majd egy hatàrozott mozdulattal maga felé fordított. A testünk egymàshoz simult. Olyan filmbe illő volt minden mindaddig, míg rà nem jöttem, hogy a vilàg legnagyobb talpnyalójàval àllok szemben.
-Justin, engedj màr el!-emeltem fel a hangomat.
-Ahogy az elöbb elnéztelek nagyon tetszett az egész.-vàlaszolt egy kanos mosollyal.
-Akkor nagyon rosszul làttad, vegyél magadnak egy szemüveget.
-Pénzkidobàs lenne. Tökéletes làtàsom van.
-Engedj màr el!
Justin utoljàra belemarkolt a fenekembe, majd elengedett. Csak néztünk egymàsra, és vàrtuk, hogy az egyikünk megszólaljon.
-Akkor matekozunk?-törtem meg a kínosabbnàl-kínosabb csendet.
-Most csak hülyéskedsz ugye?
-Nem azért hívtàl ide?
-Még nekem mondod, hogy orvoshoz kéne mennem..?
Ismeritek azt a pillanatot, amikor legszívesebben pofàn basznàl valakit? Ez is egy ilyen pillanat volt. Esküszöm még egy ilyen értelmetlen, idiota vàlasz vagy kérdés és megteszem.
Justin fogta magàt, majd elsétàlt.. Ez most komoly?
-Csak úgy itthagynàl?-kérdeztem.
-Úgy érzem nincs màs vàlasztàsom.
-Nincs màs vàlasztàsod? Igen? Rohadt hideg van, és csak úgy elmennél?-bombàztam meg szerencsétlent sok-sok kérdéssel.
-Tudod mit? Hazaviszlek.
-Veled nem szàllok be egy kocsiba.
-Akkor fagyoskodj csak egyedül, szia.-mondta, majd intett egyet.
Egyre csak tàvolodott.. Hideg volt, és sötét. Ismét féltem. Azt se tudtam hol vagyok, vagy azt hogy, hogy jutok haza.
-JUSTIN! VÁRJ MEG!-nem volt màs vàlasztàsom..
-Őfelsége mégis hajlandó egy ekkora taplóval autóba szàllni?-mondta ironikusan.
-Inkàbb ez, minthogy szétfagyjak.
Kinyitottam a kocsi ajtót, majd helyetfoglaltam az anyósülésen. Justin a tőlem balra lévő ülésen foglalt helyet. Ràtaposott a gàzpedàlra, és màr indultunk is. Minél több idő telt el, annàl jobban kezdtem ràjönni, hogy rossz irànyba megyünk. 5 perccel késöbb Justin megàllt egy gyönyörű és hatalmas hàz elött.
-Én nem itt lakom.-kezdtem el újra a folytonos veszekedést.
-De szeretnél itt lakni. Tudod, minden csak nézőpont kérdése.
Jus kiszàllt, majd vele együtt én is. Elővett egy kisebb kulccsomót, majd azzal kinyitotta a hàz ajtajàt. Átléptem a küszöböt, és körül néztem. Minden olyan mesebeli volt. Gondolat menetemből Justin zökkentett ki.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte.
Azt hiszem életében először mondott egy ilyen kedvesnek mondható mondatot.
-Csak egy pohár vizet, köszönöm.
Kiment a konyhába, majd pár perc múlva visszatért egy pohár vízzel, és egy sörösüveggel. Átnyújtotta a nekem szánt poharat és leült mellém a kanapéra.
-Ugye tudod, hogy ha nem írjuk meg a leckét, kapunk egy elégtelent?-kezdtem ismét a stréberes viselkedést.
-Nem tudsz leszállni a témáról? Amúgy is leszarom, nem ez lesz az első egyesem.
Ismét kínos csend.. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Belekortyoltam a poharamba, majd vártam a csodát, hogy Justin megszólaljon.
*Kopogtak*
Bieber felállt és elment ajtót nyitni. Pár perc múlva visszatért egy nagyon aranyos sráccal. Barátságosnak tűnt.
-Szia. Ryan vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Szia. London.-válaszoltam majd kezetfogtam vele.
Kivonultak a konyhába, majd visszatértek 2 sörösüveggel. Kezdem úgy érezni, hogy Ryan is olyan, mint Justin. Egoista, bunkó, flegma, stb..
-Hát én szerintem most megyek.
-Oké szia.-mondták a fiúk szinte egyszerre.
-Ööö.. Hazavinnél Justin? Azt sem tudom hol vagyok..
-Jaja persze.-mondta nekem.-Ryan, jössz, vagy itt maradsz?-kérdezte baràtjàtól.
-Veletek megyek.
Ismét beszálltunk a kocsiba, de most hátul foglaltam helyet. Justin vezetett, Ryan közvetlenül mellette. Az út nagyon lassan telt. Semmi téma, még ők se beszélgettek. Furcsa volt.
Amikor megláttam az otthonomat, majd kiugrottam örömömből, hogy végre otthon lehetek, és holnapig nem kell látnom Justint. Villámgyorsasággal kipattantam a kocsiból.
-Sziasztok fiúk. Köszönöm, hogy hazahoztatok.-mondtam fülig érő mosollyal.
Másodperceken belül a ház ajtaja előtt álltam és kerestem a kulcsomat. Mikor megtaláltam, belehelyeztem a kulcsot a lyukba, elfordítottam és vééééégre otthon voltam.

~Justin szemszög~

Ryan-nel hazafelé tartottunk. Téma még mindig nem nagyon volt. Ez azért furcsa, mert Ő a legjobb barátom, és mindig -ismétlem MINDIG- beszélünk.

-Honnan ismered ezt a lányt?-törte meg a csendet.

-A suliból. A tanár megkért, hogy együtt írjuk meg a matekleckét.

-Aha, persze.. te és a matek lecke.. ez egy érdekes párosítás.-mondta gúnyolódva Ryan.

-Ki mondta, hogy én leckét akartam írni? Ő akar mindig a matekkal foglalkozni. 

-Megfektetted már?

-Próbáltam, de úgy arcon baszott, hogy másnap is ott volt a keze nyoma.-tapasztottam a kezemet az említett helyre.

-Szóval Ő ilyen különleges csaj. Tetszik neked, nem igaz?

Tetszik-e? Jaj dehogy is.. Nem tudom.. Nem hiszem..

5. fejezet: A késoket meg kell buntetni!

Visszacsokoltam. Ugy éreztem nem nagyon volt màs vàlasztàsom. Màrmint..nekem tetszik Cody, és ha nem csokolok vissza O az ellenkezojét fogja hinni, és azt nem szeretném.
-Ne haragudj, csak...-mondta lefelé nézve.-Csak nagyon tetszel, és màr régota itt vagyok, és nehéz volt megàllni, hogy ne csokoljalak meg.
-Ooo.. én nem haragszom. Sot.. orulok, hogy igy alakult.-vàlaszoltam.
A fejem olyan piros lett, mint egy paradicsomé, és ezt Cody biztos észrevette. Miért kell mindig ilyenkor pirosodnom?
-De cuki vagy ilyen piros fejjel.-mosolygott.
Nem tudtam, hogy erre mit vàlaszoljak, ezért megcsokoltam. Ha O megtette, akkor én is.:3

~Màsnap~

Nagyon ugy tunik, hogy ez a szerelmesek hete. Eloszor Austin&Bella, majd az osztàlytàrsaim Zack&Miranda, most meg Cody&én. Igen, hivatalosan is egyutt vagyunk. Ez azért furcsa, mert egyàltalàn nem gondoltam volna, hogy igy fog alakulni. 

Suliba menet probàltam kitalàlni, hogy mondjam el Bellànak. Valami vicceset akartam, de semmi sem jutott az eszembe, ezért inkàbb maradtam az àltalànos kozlésnél.

-Bella, osszejottem Codyval.-mondtam a baràtnomnek.

-Akkor, majd mehetunk pàros randira.-vàlaszolt Bel fulig éro mosollyal.

Màr kicsi korom ota ismerem Ot és mindig arrol àlmodoztunk, hogy egyszer amikor neki is, meg nekem is lesz baràtunk, elmegyunk pàros randira. Szerintem ez azért nem lesz megvalositva, mert a fiuk utàljàk az ilyet. Vagy majd ezt kérjuk karàcsonyra.

Megszolalt a halàl csengoje és màr mehettem is oràra. Ez a mindennapos matematika rohadt szar otlet volt az igazgatotol. Most, hogy jobban belegondolok Cody mellett ulok, szoval ez igy egész jo.

Beérve az osztàlyba, elfoglaltam a megszokott helyemet, és mint minden diàk, vàrtam a tanàrno érkezését. Pàr perc eltelése utàn, hàtrafordultam Austinhoz.

-Hol a padtàrsam?-kérdeztem.

-Nem tudom, ma még nem is làttam.

Ora végén odajott hozzàm a tanàrno, hogy kozolje velem, hogy még mindig Justin a pàrom, a lecke megiràsàhoz. Természetesen kiakadtam, de ez nem érdekelte a banyàt. 

A szekrényemhez sétàlva talàlkoztam Justin-nal.

-Nem érzed magad kicsit kurvànak, hogy egyik nap leakarsz velem fekudni, màsik nap meg màr az egyik legjobb spanommal jàrsz?-tette fel a hazugsàg teli kérdését Jus.

-Ha jol emlékszem te kezdted el puszilgatni a nyakamat, és én egy szép mozdulattal pofàn is vàgtalak.

-Ilyen ronda ribanccal nem fekudnék le.-vàlaszolt.

Miért kell ilyeneket mondania? Elhiszem, hogy az a célja, hogy lelkileg tonkre tegyen, de ezt akkor se csinàlja.

-Lehet, hogy ronda, de legalàbb hazudos fasz nem vagyok.-mondtam.

Justin elindult elore fele, és csak annyit suttogott a fulembe "Jol vigyàzz mit mondassz, mert egyutt kell leckét irnunk, és akkor majd a sirba kergetlek".

"De félek" gondoltam lenézoen magamban. Nagyon sajnàlom a szuleit, hogy ilyen érzéketlen idiotàt hoztak vilàgra.

Végre vége az iskolànak. Mikor sétàltam haza, meglàttam egy piros Porche-t. Gyonyorkodésemnek az vetett véget, hogy az auto mellettem àllt meg. A sofornek iszonyat szép kék szemei voltak, és szoke haja. 

-Szia Cody.-koszontem.

-Szia baby. Szàllja be.

Kinyotottam az ajtot, majd helyet foglaltam a roppant kényelmes ulésen. Megcsokoltam a sexy sofort, és màr indultunk is. 

-Hogy-hogy nem jottél suliba?-érdeklodtem.

-Elvileg beteg vagyok. De holnaputànig irt ki az orvos szoval akkor màr jovok.-vàlaszolt mosolyogva.

Mikor megérkeztunk, egy puszi kiséretében elkoszontunk egymàstol, majd Cody ment tovàbb.

3 ora korul lehetett. Kaptam egy SMS-t ismeretlen szàmrol.

"Gyere fél 3-ra suli elé. Tudod, leckét kell irni. -Justin"

Hihetetlen, hogy csak telefonon keresztul birja megmondani mi legyen. Amikor déletlott lekurvàzott, akkor is megmondhatta volna.

Betettem a tàskàmba a matek cuccokat és a tolltartomat, és màr indultam is.Oszintén szolva féltem. Mivan akkor ha megint megprobàl megeroszakolni.. Es most nem is otthon leszek, szoval neki ez elony. Odaérve nem làttam senkit, pedig 4 perc késéssel érkeztem. Kis ideig ott àlltam, majd meghallottam egy ismeros hangot. "A késoket meg kell buntetni!"

Sziasztook! Megérkezett az 5. rész. A késés ellenére remélem azért tetszik nektek.

Nagyon boldog uj évet szeretnék kivànni mindenkinek. Ne menjetek el pipàk, és komik nélkul sem! ;)

4. fejezet: Haza kéne menned.

Egész este unatkoztam.. Miutàn Justin kiviharzott a szobàmbol megirtam a matekleckét, hogy a tanàr még se boruljon ki, és utàna csak néztem magam elé.. Nem tudtam mit csinàljak. Csak az tudott jàrni a fejembe, hogy mekkora egy seggfej az a gyerek. Nem értem miért olvadozik tole mindenki. Jo oké 3 nappal ezelott én is helyesnek tartottam.
10 perc gondolkodàs utàn arra jutottam, hogy inkàbb neki àllok rajzolgatni, hàt ha kijon egy egész elfogadhato valami. Megkerestem a tolltartomat, elovettem egy szép fehér lapot, és neki is àlltam a "mestermuvemnek". Imàdom az emberek hàtulrol rajzolni. Csinàltam egy egy arànylag elfogathato kort, amire a làny hajàt keztem rajzolni. Egymàs utàn huztam a vonalakat, amibol végul egy gyonyoru hajkorona szuletett. Kivettem a tolltartombol a kello szineseket, és kiszineztem, hogy még élethubbnek tunjon az egész. Mikor kész lettem leronhatnam a konyhàba a rajzlappal a kezembe, majd megmutattam anyukàmnak. Imàdtam azt hallani, ahogy anyu dicsérget, mikor valamit készitek.
-Ez csodàlatos lett kislànyom. Nagyon buszke vagyok ràd.-mondta mikozbe a rajzomat csodàlta.
-Koszonom.-vettem elo az 1000 wattos mosolyomat.
Ismét felrohantam az emeletre, de most a furdo felé vettem az irànyt, hogy elkészitsem magam a lefekvésre. Levettem az iskolai ruhàmat, és a puha\kényelmes pizsimbe bujtam. Olyan arayos az a ruhadarab. Van rajta egy ilyen cuki cica, éés ahw. Imàdom a cicàkat. Ha rajtam mulna lenne vagy 100 macskànk, de anya nem engedi. De azért van egy akit Garfield-nak hivnak. Tok dagi szegény, és egész nap alszik, szoval a név tokeltesen illik rà. Visszatérve: Osszefontam a hajam, megmostam a fogam, és lemostam a sminkem. Mikor màr késznek nyilvànithattam magam az alvàshoz, elsétàltam a szobàmba, lekapcsoltam a villanyt, és szépen bebujtam az àgyikomba.

Màsnap iskolàba benet, mint mindig bekopogtam Bellàékhoz, és egyutt indultunk el ujra.
-London.. mondani szeretnék valamit.-kezdte mondandojàt a baràtnom.
-Hallgatlak.-vàlaszoltam mosolyogva, hogy kicsit elnyomjam a komolysàgot.
-Tegnap est-e.. le-lefekudtem Austin-nal..
-Tessék?!
-Ezzel csak annyit szeretnék mondani, hogy osszejottunk.. és ja.-folytatta Bell.
-Oulok nektek. Mondjuk szerintem mindenki tudta, hogy ez  lesz a vége. Egyfolytàba egyutt voltatok, olelgettétek egymàst. De szerintem a szexet tartogathattàtok volna kicsit késobre.. nagyon korai volt ez még.
-Tudom. Lehet nem volt helyes, de nagyon élveztem.

Hàt igen.. a kinos pillanat amikor a baràtnod elobb veszti ek a szuzességét, mint te.. De mindegy is. Nagyon orulok, hogy Bella megtalàlta a magàhoz valo pasit. Bàr kicsit zavar, hogy a legjobb baràtom az de nem baj. Beérve a suliba az volt az elso dolgom, hogy odarohanjak Austin-hoz.
-Na milyen a baràtnos élet?-kérdeztem fulig éro vigyorral.
-Hàt eddig egész jo. De mondjuk még csak 9 oràm volt tapasztalni, és abbol 8 àtaludtam.

A suliban nem tortént semmi érdekes. Ahogy Justin megjosolta, nem is talàlkoztunk. Codyval sem talàlkoztam sajnos. Gondolatmenetembol az zokentett ki, hogy nekem jott valaki, vagy ha jobban tetszik neki mentem valakinek.
-Oh ne haragudj, nem akartam.-nézett ràm Cody, még mindig gyonyoru kék szemekkel.
Emlegetett szamàr..
-Semmi gond. Sajnàlom, hogy végul nem tudtuk egyutt megcsinàlni a matek leckét.-mondtam szomorkodva.
-Igen, èn is nagyon sajnálom.
Az ezt követő 3 órát vele töltöttem. Imádom benne, hogy bármi törtènjék mindig mosolyog. Végig hallgat ha kell, és tudja, hogy nekem is elmondhat bármit. Hazakísért majd az ajtóban állva elhatároztam, hogy beengedem a házba. Nekem az ilyen "minden pasit felengedek magamhoz" dolog még új.
-Kérsz valamit inni, esetleg enni?-kérdeztem legújabb barátomat.
-Egy pohár vizet elfogadok.
Elővettem egy poharat a szekrényből, majd öntöttem bele vizet. Odanyújtottam neki a poharat majd Ő egy "köszönömmel" viszonozta a gesztust. Pár perccel később felmentünk a szobámba, lehuppantunk az ágyra, majd nagy beszélgetésbe kezdtunk.
Hamar eltelt az idő, de ezt egyikönk sem vette észre.
-Cody.. későre jár.. nem kéne hazamenned?-kérdeztem.
-De kéne...-válaszolt......... majd megcsókolt.




Sziasztooook! Mindennél jobban sajnálom, hogy ennyit késett a rész. Azt is sajnálom, hogy Justin nem kapott több szerepet ebben a részben.. és azt is sajnálom, hogy a rész félig ékezettel- félig ékezet nélkül van..
Mielött megkérdőjeleznétek a blog Justin-os, csak kell egy kis elősztori, hogy majd szépen kialaluljon az egész.
Nagyon szeretném megköszönni a 4 feliratkozót és a majdnem 1700 oldal megtekintèst.
Mivel 3 nap múlva karácsony ezért én is készültem nektek ajándékkal. De mindet a maga idejében. <3
Puszi.
~N

3. fejezet: Matematika lecke.

Nagyon zavarba jöttem. Először segít felvenni a könyveimet, majd leül mellém és ismét úgy néz rám, hogy elolvadok és ezt Ő is tudja..
-Szia London.-köszönt mosolyogva.
-Szi-szia Cody.-köszöntem vissza egy látszólag nagyon erőltetett mosollyal.
-Figyelem diákok! Tracspartit abbahagyni, és nézzetek rám! Mivel azt vettem észre, hogy egyedül tehetetlenek vagytok az órámon ezert ezentúl párban fogtok dolgozni. A házifeladatokat is együtt kell majd megoldanotok. Ez így lesz minden órán az év végéig. A párokat óra végére kérem.
Amint meghallottam a "párban dolgozni" szópárt elgondolkodtam: Bella valószínüleg Austin párja, ami azt jelenti, hogy Ők ketten kilőve..
-Leszünk párok?-tette fel a kérdést Cody, amivel teljesen kizökkentett a gondolatmenetemből.
-Oké.-válaszoltam a legkiszámíthatóbb válasszal.

Óra végére már nagyjából megismertem. Mármint ilyen alapdolgok.Kimenteünk a tanárnőhöz bejelentkezni (hogy együtt szeretnénk dolgozni). Az öreg banya felírt minket a kis lapjára a többiekhez.
-Mielött még kicsengetnek.. Ma is kettesével kell megcsinálmotok a leckét. Engem nem érdekel, hogy hol és mikor csináljátok meg, csak meglegyen.

Kiérve a teremből Cody és Én külön úton indultunk el. Odafutottam Bellahoz es kotelességemnek éreztem, hogy megkerdezzem tole kit vàlasztott pàrnak, meg ha tudtam is a vàlaszt.
-Naa, ki a pàrod?
-Austin, ki màs?-valaszolt nevetve.-Neked?
-Cody..
-Es az baj?
-Nem. Csak ugy érzem készul valamire, es nem hiszem, hogy jo dolog sulne ki az egészbol.
-Ertem.
A beszélgetés sorunk utan egy olyasfajta csend àllt be kozénk. Nem kinos csend, inkàbb... Na jo de kinos csend.. Szerencsemre Austin se volt messze és amint meglàtta, hogy ott vagyunk, azonnal oda jott hozzànk.
-London, kit kaptàl pàrnak?-kérdezte a csendet megtoro fiu.
-Cody-t.
-Miota vagy joba vele?
-Ma ota.. mindig ott van ahol én. De azért aranyos.-vàlaszoltam Austin-nak.
Sajnos mind a hàrman meghallottuk a halàl csengojét... Becsengettek. Sietve mentem a megfelelo osztaly fele, mikor megszolalt a telefonom, hogy SMS-t kaptam.:
"Szia megint. Csak meg akartam kérdezni, hogy hol, és mikor talàlkozunk a matek lecke megiràsàhoz?:) Puszi: Cody"

"Szia Cody. Honnan tudod a szàmom? Amugy gyere àt hozzàm, 5-re, de csak ha neked is jo.:)"

De most komolyan.. honnan tudja a szàmom? De, hogy én meg nem adtam neki, az is biztos.

~Iskola utàn 5 ora felé~

Vettem elo nassolni valot, es 2 doboz Coca-Cola-t, hogy majd tanulàs kozbe ne haljunk éhen, se szomjan. Mikor letettem az emlitett tàrgyakat az asztalra, meghallottam a csengot.

-Kislànyom, vàrunk valakit?-kérdezte anya meglepodotten.

-Csak àt jon az egyik osztalytàrsam, mert a matek tanàr megkérte, hogy pàrban dolgozzunk. Cody-nak hivjàk.-vàlaszoltam anya kérdésére.

Mikor kinyitottam az ajtot, annyira megijedtem, hogy nyeln-kopni nem tudtam.

-Szia. Anne tanàrno megkérte, hogy én jojjek neked segiteni matekbol. Cody miatt ne aggodj, O az én pàromat kapta.

-Ha tudtam volna, hogy Te jossz nem a sajàt otthonomat vàlasztom a tanulàsra.. Gyere be.

Justin bejott az ajton, majd vàrta mig megmondom neki hova menjunk, mert szerintem O sem a bejàrati ajto elott szeretett volna tanulni.

-Szia Cody, orulok, hogy megismerhetlek, én London anyukàja vagyok.-nyujtott kezet anyukàm.

-Anya, O Justin. Cody nem fog jonni, mert felcserélték a pàrokat.

-Csokolom Mrs. Hensen. En is orvendek.-probàlta Justin mutatni a legudvariasabb oldalàt.

-Na gyere, menjunk a szobàmba.-mondtam a tanulotàrsamnak.

Felvezettem a hàloszobàmba, majd helyet foglaltunk. Elovettem a matematika leckéhez szugséges dolgokat, majd vàrtam, hogy O is elovegye a felszerelését, de valamin megakadt a szemem. Nem hozott magàval tàskàt.

-Hol a matek cuccod?-kérdeztem kivàncsian.

-Tényleg komolyan gondoltad a leckeiràst? Csinlàjunk inkàbb màst..-vàlaszolt Jus egy kanos mosollyal.

Elkezdte csokolgatni a nyakamat, amibe eloszor beleremegtem, de pàr màsodperccel késobb észhez kaptam. Ugy pofànvàgtam, hogy szerintem a kezem nyoma még holnap is làtszodni fog az arcàn.

-Normàlis vagy baszd meg?-kezdte mondandojàt Justin, és az egyik kezét a fàjos részre tapasztotta.

-Mit képzelsz magadrol? En azért engedtelek fel a szobàmba, hogy tanuljunk, és nem azért, hogy megdugj..-kaptam fel a vizet én is.

-Na én elmentem... szemem elé ne kerulj Te ribanc!-felàllt, mad kiviharzott a szobàmbol..

 Most miért vagyok ribanc? Nem az lett voltna a ribanc aki hagyta volna magàt? Hallottam anya lépteit a lépcson, és a hangokbol itélve nagyon siett.

-London, ez mi volt?-kérdezte kétségbeesetten anya.

-Nem érdekes....

Sziasztok!:) Ez lenne a 3. fejezet.. Nem nagyon vagyok megelégedve ezzel a résszel, és tudom, hogy rovid lett, de remélem nektek azért tetszik. Tovàbbà szeretném megkoszonni a +800 oldal megtekintést, nagyon jol esik!:) A kovetkezo részt igérem hamarabb hozom.

Puszi nektek <3

~N

2. fejezet: Nem voltam egyedul...

Szoval Justin Bieber. Nem birtam kiverni ezt a nevet egesz hazaig vezeto ut ideje alatt. Hazaerve ledobtam a tulnehezedett iskolataskat a foldre, es levettem a cipom. Legelso utam a hutohoz vezetett, ahol kivettem egy megmaradt csokis tortaszeletet. Levettem egy tanyert a polcrol, kivettem egy kisvillat az evoeszkozos fiokbol, majd enni kezdtem a finomsagot. Sajnos eleg gyorsan elfogyott. Felmentem az emeletre, pontosabban a szobamba, ledobtam magam az agyra, majd az olembe vettem a gepem es bekapcsoltam. Felleptem facebookra, ahol 3 ismerosnek jelolesem volt. Gondolom azert, mert meg uj vagyok az iskolaban, es a diakok is most jeloltek be. Akirol nagyjabol tudtam, hogy ismerem azt visszajeloltem... de az utolso felkeresen megakadt a szemem. "Justin Bieber           Elfogadas          Visszautasitas". Ramentem az adatlapjara, hatha tobbet megtudok rola. Osszesitve az esett le, hogy O volt a suli egyik legnepszerubb arca. A kepein 1000+ like, 100+ komment (aminek a 90%-a abbol allt, hogy a lanyok arrol aradoznak, hogy milyen helyes), stb. Kis gondolkodas elteltevel megnyomtam az "Elfogadas" gombot. Hirtelen eszembe jutott, hogy nekem lecket kellene irnom. Lebaktattam a lepcson, egeszen a taskamig, es ismet felkaptam a vallamra, majd felrohantam a lepcson. Elovettem a matek, es az angol leckemet, majd elkezdtem irni azokat. Emlekszem, hogy also tagozatban (milyen reg volt, te Ur Isten..) szin 5-os voltam matematikabol. Mara mar eppen, hogy csak elerem a 3mas szintet. Nem vagyok szar tanulo, de a kozepiskola valjuk be nagyon nehez. A nyelvtannal semmi nehezsegem nem volt, ugyan is, nem kaptunk tul sok hazi feladatot most kivetelesen. Ropke 45 perc alatt kesz lettem mindennel. Korul neztem a szobamba, es arra a kovetkeztetesre jutottam, hogy valami irdatlan rendetlenseg van es, hogy valami rendet meg is kene teremtenem. Osszehajtogattam a ruhaimat, majd felszedtem a 'koszos' ruhadarabokat a foldrol, es elvittem a szennyesbe. Elpakoltam a tankonyveket az iroasztalomrol, megigazitottam a csaladi es barati kepeket a falon, es mar kesznek akartam mondani magam, mikor eszrevettem, hogy ismet leestek a poszterek a szobam masik feleben. Nagyon jo, amikor rajongsz valakiert, es tobb mint 20 poszter van rola\roluk a szobadban, de amikor 2hetente leesik egy-ketto, az mar nem olyan kellemes. Mikor megigazitottam mindent, korulneztem, es megjegyeztem, hogy milyen most a szobam, azert, hogy majd 2 nap mulva kisirhassam ezt a (nalam) nem mindennapi szepen rendezett szobat.
Kesore jart mar (pontosan 22:16) ezert ugy dontottem, hogy elmegyek aludni. Belebujtam a pizsamamba, bealitottam az ebresztot, es irtam egy SMS-t Bellanak, amibe joejszakat kivanok neki.

~Masnap~

Nagyon furcsa almom volt. Pontosan nem emlekszem, de azt tudom, hogy furcsa volt. Olyan, mint egy remalom, de megse. Probaltam elterelni a gondolataimat, nem tudtam vissza aludni. Fogtam magam, es elmentem furodni. Elvegeztem azt, amit minden ember szoktott a tus alatt, majd kiszaltam es megtorulkoztem. Odamentem a szekrenyem ele, es kis keresgeles utan megtalaltam, a mara megfelelo ruhaszettet. Kicsit felhos volt az ido, ezert egy pulcsit valasztottam egy sima farmer nadraggal. Miutan feloltoztem, leutlem a kicsi tukrom ele, es kisminkeltem magam. Semmi eros, csak alapozo, es szempillaspiral. Mikor mar kesznek ereztem magam, lementem a konyhaba reggelizni, de csak ovatosan, es halkan. Anyu meg aludt, es attol meg, hogy nekem szar ejszakam volt, Ot nem szerettem volna felebreszteni. Elovettem a chocapic-es dobozt, es egy talkaba ontottem egy keveset. Tettem ra tejet, es kesz is volt a szamomra tokeletes reggeli. Probaltam minel lasabban megenni, mert meg csak 6:17-et mutatott az ora, es a suliba csak 1ora mulva kell indulnom.Mikor vegeztem, felmentem az emeletre es bepakoltam az iskolataskamba. Ezzel is tul gyorsan vegeztem, ezert bekapcsoltam a gepem, es felmentem facebook-ra, hogy valamivel elussem az idot.
Elindultam az iskolaba, de elobb beugrottam Bella-hoz, hogy egyutt menjunk.
-Tegnap este nem irtal vissza az SMS-emre. Voltal valahol?-erdeklodtem.
-Ne haragudj. Koran fekudtem le tegnap este.
Az ut hatralevo resze, is beszelgetessel telt, de semmi extrarol nem olt szo. Felmentunk a szekrenyunkhoz, es kipakoltuk a taskankban levo tankonyveket.
-Na, megtudtal valami Justin-rol?-kerdezte Bella.
-Csak annyit, hogy O a suli celebe, es hogy a minden lany oda-vissza van erte.
-Kirol van szo holgyeim?-jott oda Austin.
Austin a legjobb fiubaratom. Barmit elmondhatok neki, es o is nekem. Bella mellett, ra barmikor szamithatok.
-London belezugott Justin Bieber-be.-mondta baratnom gunyosan, a kivancsiskodo fiunak.
Mikor elhangzott ez a mondat eszre vettem Justin-t a haverjaival. Latszott rajtuk, hogy hallottak, hogy mit mondott Bel.
-Ez rohadtul nem igaz. Nem is ismerem.-probaltam magam vedeni.
Austin, es Bella csak nevetve elmentek. Hat koszonom, hagyjatok itt.. Ott alltam egyedul a szekrenyem elott, es veletlenul kiesett majdnem az ossze konyvem. "Picsaba" gondoltam magamba. Mikor lehajoltam, hogy felszedjem a leesett tanszereket, 2 gyonyoru szep kek szemparral talaltam szembe magam. Az ismeretlen fiu segitett nekem felszedni a konyveimet.
-Cody vagyok.-mutatkozott be mosolyogva.
-London. Koszonom, hogy segitettel.
-Nagyon szivesen.
Felallt, majd megfordult es elment.
Milyen kedves. Sajnos becsengettek, igy mehettem matek orara. Vegig jarta az agyamat az a kerdes, hogy irtam-e a lecket, majd eszembe jutott, hogy tegnap meg rendrakas elott  megcsinaltam. Megkerestem Austin-eket, mert matekon az O osztalyaval vagyunk, es ha megtalalom Ot, akkor Bella se lehet messze. Visszamentem az osztalyomhoz, es utkozbe megtalaltam a fent emlitett 2 szemelyt.
-Na, megyunk matekra?-tettem fel a kerdest.
-Menjunk.-valaszolt Austin.
Beerve az osztalyba, elfoglaltuk a helyunket. Bella es Austin egymas melle ultek. En altalaban mindig egyedul szoktam ulni, de most nem igy tortent. Cody ult mellem...

Cody Simpson

Austin Mahone

Sziasztok!:) Ez lenne a 2. resz. Remelem tetszik. Csak, hogy tudjatok, Justin bunko lesz kovetkezo fejezetetkben. Tovabba megszeretnem megkoszonni, a +400 oldalmegtekintest. Ne menjetek el komik, es szavazatok nelkul sem!:) Tovabbi szep napot:) 

~N

1. fejezet: Justin Bieber-nek hivjak...

-London! Kelj mar fel az Isten szerelmere! Megint el fogsz kesni az iskolabol.-ordibalta nekem anya mar 4-szer.

Ezt elem at minden reggel mar egy hete (akkor kezdodott az isklola). Nagy nehezen kimasztam eletem szerelme karjai kozul (igen, igen ez az àgyam), majd a furdo fele vettem az iranyt. Megnyitottam a csapot, majd bealltam a meleg viz ala. Elvegeztem a mindennapi teendoimet, es ropke 10 perc utan mar a furdokabin mellett talaltam magam. Elovettem egy elfogadhato ruhaszettet, majd feloltoztem. Hajamat kivasaltam, es feltettem egy halovany sminket. Amint elkeszultem lerohantam a lepcson, a konyhaba véve az iranyt. Mint minden egyes reggel, anya most is keszitett nekem nutellas piritost. Gyorsan megettem a csokis finomsagokat, felkaptam a taskamat a vallamra es elindultam az iskolaba. Mikor atleptem az iskolakapun megpillantottam a legjobb baratnomet, Bella-t, aki mint mindig a megszokott helyen allt. Mindig is utaltam az utat a kaputol a helyunkig. Olyankor ugy erzem, hogy mindenki engem nez, es nevet rajtam. Persze az utobbi nem volt igaz. Lehajtott fejjel megtettem a par metrenyi tavolsagot, majd megoleltem baratnomet.

-Szia London. Hogy telt a hetveged?-kerdezte mosolyogva Bella.

-Nagyon jo volt.Taborban voltam. Neked hogy telt?-kerdeztem vissza.

-Hat nekem eleg atlagosan. Talan az volt a "week end" fenypontja, hogy anyu elvitt vasarolni, de szerintem most menjunk be, mert mindjart becsongetnek.

Elindultunk a bejarat fele, majd fel az osztalyba, lepakoltunk a tulterhelt iskolataskainkat, majd ujra kisetaltunk azon az ajton amin az elobb mentunk be. Celtalanul maszkaltunk a folyoson, amikor meglattam egy szamomra mar ismert fiut. Megalltam a folyoso kozepen, mint egy idiota es elkezdtem gondolkodi, hogy honnan is ismerhetem... Aztan beugrott. O is ott volt a taborban. 

Egyszer csak elkezd ram kancsingatni.

 Felvaltottuk a szerepunket? Mar nem en vagyok az idiota a folyoso kozepen, vagy mi? Par masodperc mulva tudatosult bennem, hogy bamulom. Nem, nem valtottunk szerepet.. Meg mindig en voltam az idiota. Egyszer csak megereztem baratnom konyoket az oldalamba.

-Mit bamulsz ennyire?-suttogta oda a fulemhez.

Sajat magam sem tudtam mit valaszoljak. Csak nem fogom neki azt mondani, hogy az egyik sracot bamulom akinek raadasul meg a nevet sem tudom.. 

-Ne haragudj. Menjunk!-valaszoltam.

Kis "kirandulasunk" utan vissza mentunk az osztalyba, majd elovettuk a felszerelesunket, mert hamarosan kezdodik az ora.

~Tanitas utan~

Egesz nap a titokzatos fiura gondoltam. Mar nem birtam tovabb, megkerestem Bellat, es megkerdeztem tole, hogy ki az a srac.

-Bella!-ertem oda lihegve a sok futastol, a baratnomhoz.

-Szia! Mar midnehol kerestelek..

-Hogy hivjak azt fiut aki magas, szokes-barna haju, mély-barna szemu, es altalaban a mindig a haverjaival van?-kerdeztem hadarva.

-Mivan? Mond kicsit lassabban.

-Tudod a srac a folyoson, akit a szunteben lattunk.

-Az akit olyan feltunoen lestel?-kerdezett O is.

-Chh. Nem.-mondtam szarkasztikusan, amit a baratnom is eszre vett.

-Justin Bieber-nek hivjak...

Sziasztok! Pontosan meg nem tudom, hogy mikor fog felkerulni uj resz, de szerintem olyan 3-4 nap mulva varhato. Addig is kerlek pipazzatok, es komizzatok, tovabba iratkozzatok fel! Meg annyit szeretnek, hogy sajnos minden fejezet ekezet nelkul fog irodni, ugyan is nem magyar a billentyuzetem.. <3

♥Prologe♥

It's really a BAD DAY 

'Cause you're ALL THAT MATTERS

But you're a HEARTBREAKER

So let me HOLD TIGHT

And make my RECOVERY