3. fejezet: Matematika lecke.

Nagyon zavarba jöttem. Először segít felvenni a könyveimet, majd leül mellém és ismét úgy néz rám, hogy elolvadok és ezt Ő is tudja..
-Szia London.-köszönt mosolyogva.
-Szi-szia Cody.-köszöntem vissza egy látszólag nagyon erőltetett mosollyal.
-Figyelem diákok! Tracspartit abbahagyni, és nézzetek rám! Mivel azt vettem észre, hogy egyedül tehetetlenek vagytok az órámon ezert ezentúl párban fogtok dolgozni. A házifeladatokat is együtt kell majd megoldanotok. Ez így lesz minden órán az év végéig. A párokat óra végére kérem.
Amint meghallottam a "párban dolgozni" szópárt elgondolkodtam: Bella valószínüleg Austin párja, ami azt jelenti, hogy Ők ketten kilőve..
-Leszünk párok?-tette fel a kérdést Cody, amivel teljesen kizökkentett a gondolatmenetemből.
-Oké.-válaszoltam a legkiszámíthatóbb válasszal.

Óra végére már nagyjából megismertem. Mármint ilyen alapdolgok.Kimenteünk a tanárnőhöz bejelentkezni (hogy együtt szeretnénk dolgozni). Az öreg banya felírt minket a kis lapjára a többiekhez.
-Mielött még kicsengetnek.. Ma is kettesével kell megcsinálmotok a leckét. Engem nem érdekel, hogy hol és mikor csináljátok meg, csak meglegyen.

Kiérve a teremből Cody és Én külön úton indultunk el. Odafutottam Bellahoz es kotelességemnek éreztem, hogy megkerdezzem tole kit vàlasztott pàrnak, meg ha tudtam is a vàlaszt.
-Naa, ki a pàrod?
-Austin, ki màs?-valaszolt nevetve.-Neked?
-Cody..
-Es az baj?
-Nem. Csak ugy érzem készul valamire, es nem hiszem, hogy jo dolog sulne ki az egészbol.
-Ertem.
A beszélgetés sorunk utan egy olyasfajta csend àllt be kozénk. Nem kinos csend, inkàbb... Na jo de kinos csend.. Szerencsemre Austin se volt messze és amint meglàtta, hogy ott vagyunk, azonnal oda jott hozzànk.
-London, kit kaptàl pàrnak?-kérdezte a csendet megtoro fiu.
-Cody-t.
-Miota vagy joba vele?
-Ma ota.. mindig ott van ahol én. De azért aranyos.-vàlaszoltam Austin-nak.
Sajnos mind a hàrman meghallottuk a halàl csengojét... Becsengettek. Sietve mentem a megfelelo osztaly fele, mikor megszolalt a telefonom, hogy SMS-t kaptam.:
"Szia megint. Csak meg akartam kérdezni, hogy hol, és mikor talàlkozunk a matek lecke megiràsàhoz?:) Puszi: Cody"

"Szia Cody. Honnan tudod a szàmom? Amugy gyere àt hozzàm, 5-re, de csak ha neked is jo.:)"

De most komolyan.. honnan tudja a szàmom? De, hogy én meg nem adtam neki, az is biztos.

~Iskola utàn 5 ora felé~

Vettem elo nassolni valot, es 2 doboz Coca-Cola-t, hogy majd tanulàs kozbe ne haljunk éhen, se szomjan. Mikor letettem az emlitett tàrgyakat az asztalra, meghallottam a csengot.

-Kislànyom, vàrunk valakit?-kérdezte anya meglepodotten.

-Csak àt jon az egyik osztalytàrsam, mert a matek tanàr megkérte, hogy pàrban dolgozzunk. Cody-nak hivjàk.-vàlaszoltam anya kérdésére.

Mikor kinyitottam az ajtot, annyira megijedtem, hogy nyeln-kopni nem tudtam.

-Szia. Anne tanàrno megkérte, hogy én jojjek neked segiteni matekbol. Cody miatt ne aggodj, O az én pàromat kapta.

-Ha tudtam volna, hogy Te jossz nem a sajàt otthonomat vàlasztom a tanulàsra.. Gyere be.

Justin bejott az ajton, majd vàrta mig megmondom neki hova menjunk, mert szerintem O sem a bejàrati ajto elott szeretett volna tanulni.

-Szia Cody, orulok, hogy megismerhetlek, én London anyukàja vagyok.-nyujtott kezet anyukàm.

-Anya, O Justin. Cody nem fog jonni, mert felcserélték a pàrokat.

-Csokolom Mrs. Hensen. En is orvendek.-probàlta Justin mutatni a legudvariasabb oldalàt.

-Na gyere, menjunk a szobàmba.-mondtam a tanulotàrsamnak.

Felvezettem a hàloszobàmba, majd helyet foglaltunk. Elovettem a matematika leckéhez szugséges dolgokat, majd vàrtam, hogy O is elovegye a felszerelését, de valamin megakadt a szemem. Nem hozott magàval tàskàt.

-Hol a matek cuccod?-kérdeztem kivàncsian.

-Tényleg komolyan gondoltad a leckeiràst? Csinlàjunk inkàbb màst..-vàlaszolt Jus egy kanos mosollyal.

Elkezdte csokolgatni a nyakamat, amibe eloszor beleremegtem, de pàr màsodperccel késobb észhez kaptam. Ugy pofànvàgtam, hogy szerintem a kezem nyoma még holnap is làtszodni fog az arcàn.

-Normàlis vagy baszd meg?-kezdte mondandojàt Justin, és az egyik kezét a fàjos részre tapasztotta.

-Mit képzelsz magadrol? En azért engedtelek fel a szobàmba, hogy tanuljunk, és nem azért, hogy megdugj..-kaptam fel a vizet én is.

-Na én elmentem... szemem elé ne kerulj Te ribanc!-felàllt, mad kiviharzott a szobàmbol..

 Most miért vagyok ribanc? Nem az lett voltna a ribanc aki hagyta volna magàt? Hallottam anya lépteit a lépcson, és a hangokbol itélve nagyon siett.

-London, ez mi volt?-kérdezte kétségbeesetten anya.

-Nem érdekes....

Sziasztok!:) Ez lenne a 3. fejezet.. Nem nagyon vagyok megelégedve ezzel a résszel, és tudom, hogy rovid lett, de remélem nektek azért tetszik. Tovàbbà szeretném megkoszonni a +800 oldal megtekintést, nagyon jol esik!:) A kovetkezo részt igérem hamarabb hozom.

Puszi nektek <3

~N