6. fejezet: Tetszik neked, nem igaz?

Nagyon megijedtem. A hang ismerős volt, de nem tudtam azonosítani senkiével. Mély, rekedt, még is olyan tökéletes. Az illető megfogta a karomat, majd egy hatàrozott mozdulattal maga felé fordított. A testünk egymàshoz simult. Olyan filmbe illő volt minden mindaddig, míg rà nem jöttem, hogy a vilàg legnagyobb talpnyalójàval àllok szemben.
-Justin, engedj màr el!-emeltem fel a hangomat.
-Ahogy az elöbb elnéztelek nagyon tetszett az egész.-vàlaszolt egy kanos mosollyal.
-Akkor nagyon rosszul làttad, vegyél magadnak egy szemüveget.
-Pénzkidobàs lenne. Tökéletes làtàsom van.
-Engedj màr el!
Justin utoljàra belemarkolt a fenekembe, majd elengedett. Csak néztünk egymàsra, és vàrtuk, hogy az egyikünk megszólaljon.
-Akkor matekozunk?-törtem meg a kínosabbnàl-kínosabb csendet.
-Most csak hülyéskedsz ugye?
-Nem azért hívtàl ide?
-Még nekem mondod, hogy orvoshoz kéne mennem..?
Ismeritek azt a pillanatot, amikor legszívesebben pofàn basznàl valakit? Ez is egy ilyen pillanat volt. Esküszöm még egy ilyen értelmetlen, idiota vàlasz vagy kérdés és megteszem.
Justin fogta magàt, majd elsétàlt.. Ez most komoly?
-Csak úgy itthagynàl?-kérdeztem.
-Úgy érzem nincs màs vàlasztàsom.
-Nincs màs vàlasztàsod? Igen? Rohadt hideg van, és csak úgy elmennél?-bombàztam meg szerencsétlent sok-sok kérdéssel.
-Tudod mit? Hazaviszlek.
-Veled nem szàllok be egy kocsiba.
-Akkor fagyoskodj csak egyedül, szia.-mondta, majd intett egyet.
Egyre csak tàvolodott.. Hideg volt, és sötét. Ismét féltem. Azt se tudtam hol vagyok, vagy azt hogy, hogy jutok haza.
-JUSTIN! VÁRJ MEG!-nem volt màs vàlasztàsom..
-Őfelsége mégis hajlandó egy ekkora taplóval autóba szàllni?-mondta ironikusan.
-Inkàbb ez, minthogy szétfagyjak.
Kinyitottam a kocsi ajtót, majd helyetfoglaltam az anyósülésen. Justin a tőlem balra lévő ülésen foglalt helyet. Ràtaposott a gàzpedàlra, és màr indultunk is. Minél több idő telt el, annàl jobban kezdtem ràjönni, hogy rossz irànyba megyünk. 5 perccel késöbb Justin megàllt egy gyönyörű és hatalmas hàz elött.
-Én nem itt lakom.-kezdtem el újra a folytonos veszekedést.
-De szeretnél itt lakni. Tudod, minden csak nézőpont kérdése.
Jus kiszàllt, majd vele együtt én is. Elővett egy kisebb kulccsomót, majd azzal kinyitotta a hàz ajtajàt. Átléptem a küszöböt, és körül néztem. Minden olyan mesebeli volt. Gondolat menetemből Justin zökkentett ki.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte.
Azt hiszem életében először mondott egy ilyen kedvesnek mondható mondatot.
-Csak egy pohár vizet, köszönöm.
Kiment a konyhába, majd pár perc múlva visszatért egy pohár vízzel, és egy sörösüveggel. Átnyújtotta a nekem szánt poharat és leült mellém a kanapéra.
-Ugye tudod, hogy ha nem írjuk meg a leckét, kapunk egy elégtelent?-kezdtem ismét a stréberes viselkedést.
-Nem tudsz leszállni a témáról? Amúgy is leszarom, nem ez lesz az első egyesem.
Ismét kínos csend.. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Belekortyoltam a poharamba, majd vártam a csodát, hogy Justin megszólaljon.
*Kopogtak*
Bieber felállt és elment ajtót nyitni. Pár perc múlva visszatért egy nagyon aranyos sráccal. Barátságosnak tűnt.
-Szia. Ryan vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Szia. London.-válaszoltam majd kezetfogtam vele.
Kivonultak a konyhába, majd visszatértek 2 sörösüveggel. Kezdem úgy érezni, hogy Ryan is olyan, mint Justin. Egoista, bunkó, flegma, stb..
-Hát én szerintem most megyek.
-Oké szia.-mondták a fiúk szinte egyszerre.
-Ööö.. Hazavinnél Justin? Azt sem tudom hol vagyok..
-Jaja persze.-mondta nekem.-Ryan, jössz, vagy itt maradsz?-kérdezte baràtjàtól.
-Veletek megyek.
Ismét beszálltunk a kocsiba, de most hátul foglaltam helyet. Justin vezetett, Ryan közvetlenül mellette. Az út nagyon lassan telt. Semmi téma, még ők se beszélgettek. Furcsa volt.
Amikor megláttam az otthonomat, majd kiugrottam örömömből, hogy végre otthon lehetek, és holnapig nem kell látnom Justint. Villámgyorsasággal kipattantam a kocsiból.
-Sziasztok fiúk. Köszönöm, hogy hazahoztatok.-mondtam fülig érő mosollyal.
Másodperceken belül a ház ajtaja előtt álltam és kerestem a kulcsomat. Mikor megtaláltam, belehelyeztem a kulcsot a lyukba, elfordítottam és vééééégre otthon voltam.

~Justin szemszög~

Ryan-nel hazafelé tartottunk. Téma még mindig nem nagyon volt. Ez azért furcsa, mert Ő a legjobb barátom, és mindig -ismétlem MINDIG- beszélünk.

-Honnan ismered ezt a lányt?-törte meg a csendet.

-A suliból. A tanár megkért, hogy együtt írjuk meg a matekleckét.

-Aha, persze.. te és a matek lecke.. ez egy érdekes párosítás.-mondta gúnyolódva Ryan.

-Ki mondta, hogy én leckét akartam írni? Ő akar mindig a matekkal foglalkozni. 

-Megfektetted már?

-Próbáltam, de úgy arcon baszott, hogy másnap is ott volt a keze nyoma.-tapasztottam a kezemet az említett helyre.

-Szóval Ő ilyen különleges csaj. Tetszik neked, nem igaz?

Tetszik-e? Jaj dehogy is.. Nem tudom.. Nem hiszem..

5. fejezet: A késoket meg kell buntetni!

Visszacsokoltam. Ugy éreztem nem nagyon volt màs vàlasztàsom. Màrmint..nekem tetszik Cody, és ha nem csokolok vissza O az ellenkezojét fogja hinni, és azt nem szeretném.
-Ne haragudj, csak...-mondta lefelé nézve.-Csak nagyon tetszel, és màr régota itt vagyok, és nehéz volt megàllni, hogy ne csokoljalak meg.
-Ooo.. én nem haragszom. Sot.. orulok, hogy igy alakult.-vàlaszoltam.
A fejem olyan piros lett, mint egy paradicsomé, és ezt Cody biztos észrevette. Miért kell mindig ilyenkor pirosodnom?
-De cuki vagy ilyen piros fejjel.-mosolygott.
Nem tudtam, hogy erre mit vàlaszoljak, ezért megcsokoltam. Ha O megtette, akkor én is.:3

~Màsnap~

Nagyon ugy tunik, hogy ez a szerelmesek hete. Eloszor Austin&Bella, majd az osztàlytàrsaim Zack&Miranda, most meg Cody&én. Igen, hivatalosan is egyutt vagyunk. Ez azért furcsa, mert egyàltalàn nem gondoltam volna, hogy igy fog alakulni. 

Suliba menet probàltam kitalàlni, hogy mondjam el Bellànak. Valami vicceset akartam, de semmi sem jutott az eszembe, ezért inkàbb maradtam az àltalànos kozlésnél.

-Bella, osszejottem Codyval.-mondtam a baràtnomnek.

-Akkor, majd mehetunk pàros randira.-vàlaszolt Bel fulig éro mosollyal.

Màr kicsi korom ota ismerem Ot és mindig arrol àlmodoztunk, hogy egyszer amikor neki is, meg nekem is lesz baràtunk, elmegyunk pàros randira. Szerintem ez azért nem lesz megvalositva, mert a fiuk utàljàk az ilyet. Vagy majd ezt kérjuk karàcsonyra.

Megszolalt a halàl csengoje és màr mehettem is oràra. Ez a mindennapos matematika rohadt szar otlet volt az igazgatotol. Most, hogy jobban belegondolok Cody mellett ulok, szoval ez igy egész jo.

Beérve az osztàlyba, elfoglaltam a megszokott helyemet, és mint minden diàk, vàrtam a tanàrno érkezését. Pàr perc eltelése utàn, hàtrafordultam Austinhoz.

-Hol a padtàrsam?-kérdeztem.

-Nem tudom, ma még nem is làttam.

Ora végén odajott hozzàm a tanàrno, hogy kozolje velem, hogy még mindig Justin a pàrom, a lecke megiràsàhoz. Természetesen kiakadtam, de ez nem érdekelte a banyàt. 

A szekrényemhez sétàlva talàlkoztam Justin-nal.

-Nem érzed magad kicsit kurvànak, hogy egyik nap leakarsz velem fekudni, màsik nap meg màr az egyik legjobb spanommal jàrsz?-tette fel a hazugsàg teli kérdését Jus.

-Ha jol emlékszem te kezdted el puszilgatni a nyakamat, és én egy szép mozdulattal pofàn is vàgtalak.

-Ilyen ronda ribanccal nem fekudnék le.-vàlaszolt.

Miért kell ilyeneket mondania? Elhiszem, hogy az a célja, hogy lelkileg tonkre tegyen, de ezt akkor se csinàlja.

-Lehet, hogy ronda, de legalàbb hazudos fasz nem vagyok.-mondtam.

Justin elindult elore fele, és csak annyit suttogott a fulembe "Jol vigyàzz mit mondassz, mert egyutt kell leckét irnunk, és akkor majd a sirba kergetlek".

"De félek" gondoltam lenézoen magamban. Nagyon sajnàlom a szuleit, hogy ilyen érzéketlen idiotàt hoztak vilàgra.

Végre vége az iskolànak. Mikor sétàltam haza, meglàttam egy piros Porche-t. Gyonyorkodésemnek az vetett véget, hogy az auto mellettem àllt meg. A sofornek iszonyat szép kék szemei voltak, és szoke haja. 

-Szia Cody.-koszontem.

-Szia baby. Szàllja be.

Kinyotottam az ajtot, majd helyet foglaltam a roppant kényelmes ulésen. Megcsokoltam a sexy sofort, és màr indultunk is. 

-Hogy-hogy nem jottél suliba?-érdeklodtem.

-Elvileg beteg vagyok. De holnaputànig irt ki az orvos szoval akkor màr jovok.-vàlaszolt mosolyogva.

Mikor megérkeztunk, egy puszi kiséretében elkoszontunk egymàstol, majd Cody ment tovàbb.

3 ora korul lehetett. Kaptam egy SMS-t ismeretlen szàmrol.

"Gyere fél 3-ra suli elé. Tudod, leckét kell irni. -Justin"

Hihetetlen, hogy csak telefonon keresztul birja megmondani mi legyen. Amikor déletlott lekurvàzott, akkor is megmondhatta volna.

Betettem a tàskàmba a matek cuccokat és a tolltartomat, és màr indultam is.Oszintén szolva féltem. Mivan akkor ha megint megprobàl megeroszakolni.. Es most nem is otthon leszek, szoval neki ez elony. Odaérve nem làttam senkit, pedig 4 perc késéssel érkeztem. Kis ideig ott àlltam, majd meghallottam egy ismeros hangot. "A késoket meg kell buntetni!"

Sziasztook! Megérkezett az 5. rész. A késés ellenére remélem azért tetszik nektek.

Nagyon boldog uj évet szeretnék kivànni mindenkinek. Ne menjetek el pipàk, és komik nélkul sem! ;)