6. fejezet: Tetszik neked, nem igaz?

Nagyon megijedtem. A hang ismerős volt, de nem tudtam azonosítani senkiével. Mély, rekedt, még is olyan tökéletes. Az illető megfogta a karomat, majd egy hatàrozott mozdulattal maga felé fordított. A testünk egymàshoz simult. Olyan filmbe illő volt minden mindaddig, míg rà nem jöttem, hogy a vilàg legnagyobb talpnyalójàval àllok szemben.
-Justin, engedj màr el!-emeltem fel a hangomat.
-Ahogy az elöbb elnéztelek nagyon tetszett az egész.-vàlaszolt egy kanos mosollyal.
-Akkor nagyon rosszul làttad, vegyél magadnak egy szemüveget.
-Pénzkidobàs lenne. Tökéletes làtàsom van.
-Engedj màr el!
Justin utoljàra belemarkolt a fenekembe, majd elengedett. Csak néztünk egymàsra, és vàrtuk, hogy az egyikünk megszólaljon.
-Akkor matekozunk?-törtem meg a kínosabbnàl-kínosabb csendet.
-Most csak hülyéskedsz ugye?
-Nem azért hívtàl ide?
-Még nekem mondod, hogy orvoshoz kéne mennem..?
Ismeritek azt a pillanatot, amikor legszívesebben pofàn basznàl valakit? Ez is egy ilyen pillanat volt. Esküszöm még egy ilyen értelmetlen, idiota vàlasz vagy kérdés és megteszem.
Justin fogta magàt, majd elsétàlt.. Ez most komoly?
-Csak úgy itthagynàl?-kérdeztem.
-Úgy érzem nincs màs vàlasztàsom.
-Nincs màs vàlasztàsod? Igen? Rohadt hideg van, és csak úgy elmennél?-bombàztam meg szerencsétlent sok-sok kérdéssel.
-Tudod mit? Hazaviszlek.
-Veled nem szàllok be egy kocsiba.
-Akkor fagyoskodj csak egyedül, szia.-mondta, majd intett egyet.
Egyre csak tàvolodott.. Hideg volt, és sötét. Ismét féltem. Azt se tudtam hol vagyok, vagy azt hogy, hogy jutok haza.
-JUSTIN! VÁRJ MEG!-nem volt màs vàlasztàsom..
-Őfelsége mégis hajlandó egy ekkora taplóval autóba szàllni?-mondta ironikusan.
-Inkàbb ez, minthogy szétfagyjak.
Kinyitottam a kocsi ajtót, majd helyetfoglaltam az anyósülésen. Justin a tőlem balra lévő ülésen foglalt helyet. Ràtaposott a gàzpedàlra, és màr indultunk is. Minél több idő telt el, annàl jobban kezdtem ràjönni, hogy rossz irànyba megyünk. 5 perccel késöbb Justin megàllt egy gyönyörű és hatalmas hàz elött.
-Én nem itt lakom.-kezdtem el újra a folytonos veszekedést.
-De szeretnél itt lakni. Tudod, minden csak nézőpont kérdése.
Jus kiszàllt, majd vele együtt én is. Elővett egy kisebb kulccsomót, majd azzal kinyitotta a hàz ajtajàt. Átléptem a küszöböt, és körül néztem. Minden olyan mesebeli volt. Gondolat menetemből Justin zökkentett ki.
-Kérsz valamit inni?-kérdezte.
Azt hiszem életében először mondott egy ilyen kedvesnek mondható mondatot.
-Csak egy pohár vizet, köszönöm.
Kiment a konyhába, majd pár perc múlva visszatért egy pohár vízzel, és egy sörösüveggel. Átnyújtotta a nekem szánt poharat és leült mellém a kanapéra.
-Ugye tudod, hogy ha nem írjuk meg a leckét, kapunk egy elégtelent?-kezdtem ismét a stréberes viselkedést.
-Nem tudsz leszállni a témáról? Amúgy is leszarom, nem ez lesz az első egyesem.
Ismét kínos csend.. Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Belekortyoltam a poharamba, majd vártam a csodát, hogy Justin megszólaljon.
*Kopogtak*
Bieber felállt és elment ajtót nyitni. Pár perc múlva visszatért egy nagyon aranyos sráccal. Barátságosnak tűnt.
-Szia. Ryan vagyok.-nyújtotta a kezét.
-Szia. London.-válaszoltam majd kezetfogtam vele.
Kivonultak a konyhába, majd visszatértek 2 sörösüveggel. Kezdem úgy érezni, hogy Ryan is olyan, mint Justin. Egoista, bunkó, flegma, stb..
-Hát én szerintem most megyek.
-Oké szia.-mondták a fiúk szinte egyszerre.
-Ööö.. Hazavinnél Justin? Azt sem tudom hol vagyok..
-Jaja persze.-mondta nekem.-Ryan, jössz, vagy itt maradsz?-kérdezte baràtjàtól.
-Veletek megyek.
Ismét beszálltunk a kocsiba, de most hátul foglaltam helyet. Justin vezetett, Ryan közvetlenül mellette. Az út nagyon lassan telt. Semmi téma, még ők se beszélgettek. Furcsa volt.
Amikor megláttam az otthonomat, majd kiugrottam örömömből, hogy végre otthon lehetek, és holnapig nem kell látnom Justint. Villámgyorsasággal kipattantam a kocsiból.
-Sziasztok fiúk. Köszönöm, hogy hazahoztatok.-mondtam fülig érő mosollyal.
Másodperceken belül a ház ajtaja előtt álltam és kerestem a kulcsomat. Mikor megtaláltam, belehelyeztem a kulcsot a lyukba, elfordítottam és vééééégre otthon voltam.

~Justin szemszög~

Ryan-nel hazafelé tartottunk. Téma még mindig nem nagyon volt. Ez azért furcsa, mert Ő a legjobb barátom, és mindig -ismétlem MINDIG- beszélünk.

-Honnan ismered ezt a lányt?-törte meg a csendet.

-A suliból. A tanár megkért, hogy együtt írjuk meg a matekleckét.

-Aha, persze.. te és a matek lecke.. ez egy érdekes párosítás.-mondta gúnyolódva Ryan.

-Ki mondta, hogy én leckét akartam írni? Ő akar mindig a matekkal foglalkozni. 

-Megfektetted már?

-Próbáltam, de úgy arcon baszott, hogy másnap is ott volt a keze nyoma.-tapasztottam a kezemet az említett helyre.

-Szóval Ő ilyen különleges csaj. Tetszik neked, nem igaz?

Tetszik-e? Jaj dehogy is.. Nem tudom.. Nem hiszem..